Az " ARANYBULLA"szövege magyarul, az eredeti latin szöveg pontos fordítása.

AZ 1215. ÉVI ANGOL "MAGNA CHARTA" HATÁSA AZ 1222. ÉVI MAGYAR "ARANYBULLÁRA";- AZ "ARANYBULLA" 1231. ÉVI MEGERŐSÍTÉSE;- AZ 1276. ÉVI "KUNTÖRVÉNY"; - AZ "ARANYBULLA" 1351. ÉVI MEGÚJÍTÁSA;- A MINDENKORI KIRÁLY "HŰSÉGESKÜJE" A MAGYAR NEMESSÉG FELÉ

 

0._kep_lovag_es_aprod.jpg

   Végül 1351-ben I. Lajos király megerősítette és megújította az Aranybullát, és kimondta az „ősiség törvényét,”vagyis a nemesi földbirtoknak a családi birtoklását, és a birtok elidegeníthetetlenségét.

Ez pedig a 11. pont volt, mely így hangzott:

11. § Kivéve egyedül a kiváltságból kizárt, előbb érintett egy czikkelyt, tudniillik ezt: "Hogy az örökösök hátrahagyása nélkül elhaló nemeseknek jogukban és szabadságukban áll az egyházak, avagy tetszésük szerint mások részére, élők közt vagy halál esetére adakozni, hagyományt tenni, birtokaikat eladni vagy elidegeniteni." Sőt ellenkezőleg, épenséggel ne legyen joguk ezt megtenni, hanem birtokaik jog és törvény szerént, tisztán és feltétlenül, minden ellenmondás nélkül, legközelebbi atyafiaikra és nemzetségeikre háromoljanak.

 Az 1351. évi Aranybulla teljes szövege megtalálható itt: Törvénytár www.complex.hu/1000  Itt a magyar királyok és országggyűlések által hozott teljes törvénygyüjtemény megtalálható, évszázadokra és évekre bontva. Keresd!

     Az Aranybullára minden magyar király esküt tett a királyválasztó magyar nemességnek, és erről az ígéretéről Hitlevelet bocsátott ki. A magyar nemességnek Szent István király óta a szokásjog szerint érvényesülő királyválasztó joga volt. Ebből a királyválasztó jogból következett az 1222. évi Aranybulla utolsó pontja, az Ellenállási záradék is, mely szerint, ha a király nem tartja be a törvényeket a nemességnek jogában áll ez ellen fellépni a felségsértés vétsége nélkül.

     A középkori koronázási jog szerint lehet valaki király: választással, örökléssel, vagy az előző király általi kijelöléssel.

     A magyar szokásjogban kezdettől érvényesült a nemzet királyválasztó akarata:

 az ”-Akarjuk királynak”- felkiáltással.

     Ám, az Árpádok idején mindig Árpád véréből választottak királyt, egy kivétellel, mikor Péter helyett, Aba Sámuelt választották meg királlyá, Szent István sógorát, az Attila fejedelemtől származó Aba nemzetség fiát. A többi estben, az Árpád-ház fiágának kihalásáig; részben a „majorátusi”, vagyis elsőszülöttségi jog érvényesült; máskor meg, bár ritkábban, az ősi, „seniorátusi” öröklés, vagyis a nemzetség legidősebb férfia örökli a trónt. Sokszor az apa már életében megkoronáztatta fiát, így érvényesült az uralkodó utódkijelölési joga. A XIV. században is 1440-ig, mindig az uralkodó jelölte ki örökösét. Azonban ehhez a nemzet hozzájárulása is szükséges volt. 1440-től a mohácsi vészig teljes egészében a Rendeké a királyválasztás joga. Ezután I. Ferdinánd idejétől megintcsak gyakorlatilag a király jelöli ki az utódját, de továbbra is a nemzet hozzájárulása szükséges a koronázáshoz. Az 1687-es koronázás is valójában a nemzet hozzájárulásával ment végbe, mikor kimondta az országgyűlés a Habsburgok fiági trónöröklését, a fiág kihalásáig, gyakorlatilag az I. Ferdinánd óta érvényben lévő szokás megerősítése volt ez a „királyválasztási jogról lemondás.” A „Pragmatica Sanctio” kimondásával létrejött a leányági trónöröklés, ámde ennek is volt történelmi előzménye már, olyan, amire hivatkozni lehetett. Ugyanis I. Lajos leánya, Mária lett apja által trónra jelölve és a nemzet által megerősítőleg megválasztva. S ha Aba Sámuel királlyá választását nézzük, akkor a nép választása azért is esett rá, mert ő Szent István király nővérének, Saroltnak volt a férje, tehát a király sógora. Ezért három ok is adódott a jelöltségre:

     I. Mint Aba-nem béli, ő a három honfoglaló kabar törzs, a mai történészek által kazárnak mondott, de valójában kijevi kun, jász és székely népelemekből álló három törzs két vezérének, Ad/ vagy Ed/ és fia Edömérnek volt a leszármazottja, és így az ősi hagyomány szerint Attila király egyenesági leszármazottja volt. / A harmadik kijevi kun /palóc/ törzs vezére Böngér vezér volt, akinek Bors fiától származnak a Gyarmati Balassák. Ad és fia Edömér vezérektől származnak az Aba nemzetségbeli családok, mint Guthyak, a belőlük ágazó Adyak, a Gágyi Báthoryak s még más Aba nembéli családok./A Gágyi Báthoryak nem keverendők össze a svéd eredetű Guth-Keled nemzetségből való Ecsedi és Somlyai Báthoryakkal s a velük azonos eredetű Guthi Országhokkal!/

     II. Ő Szent István király sógora volt, tehát feleségének, Saroltnak jogán is illette a trónöröklés és jelöltség a királyságra. /Tehát itt is fellép a leányági öröklés lehetősége./ 

     III. Itt is előjön az ősi, nemzetségi szeniorátusi öröklés rendje, ha nem is fiági nemzetségi vonatkozásban, de annak az ősi elvnek az alapján, hogy a rokonság legidősebbjei közül választják meg az uralkodásra legalkalmasabbat. / Ez a magyarázata annak, hogy a köztudatban tévesen úgy tekintik Aba Sámuelt, mint Árpádházi királyt, holott ő nem Árpád-nem béli, hanem Aba-nem béli. De a régi, pogány öröklési rend szerint, mint sógor, - és lehet, hogy korábbi vérségi alapokon is,  - ő is az Árpád nemzetséghez tartozik, laza értelmezéssel./

 

     1686-ban, miután már az ország nagy részéből kiverték a törököt a Szent Liga által szervezett európai keresztes hadak s az ország területileg egyesült, ekkor Erdély is a balázsfalvi egyezménnyel visszakerült a király fennhatósága alá. Ezért a Habsburgok, bár a magyar nemesség akaratából, választással voltak magyar királyok; s ebből következőleg az ország védelme a koronázási esküben megfogalmazott kötelességük volt és nem egy külön érdem, mégis 1687-től kezdve az országot katonai szerzeménynek tekintették.

    Caraffa 1687. évi rémuralma következett és az eperjesi vértörvényszék, mely számos előkelő magyar úrtól kizsarolta, hogy birtokáról mondjon le, ellenben kínzások és kivégzés várt rájuk, s ez nemcsak a lutheránusokra volt érvényes, bár elsősorban a vád ellenük irányult. A király, I. Lipót rávette a magyar országgyűlést, hogy fiát, a 9 éves I. Józsefet megkoronázzák. Esterházy Pál nádornak nagy munkájába telt meggyőzni az országgyűlés tagjait, de végül is kimondták a Habsburgok fiági örökös trónutódlását a fiág kihalásáig, s ezzel lemondtak a királyválasztó jogról. /Esterházy Pál ezért a tettért kapta jutalmul a koronázás előtti napon a Római Szent Birodalmi Hercegi címet. /

      A forma szerint az országgyűlésnek kellett felajánlania az öröklési törvényt az uralkodónak, hálából a török kiűzéséért, Lipót kegyesen elfogadta a felajánlást és végül is a saját tervezetét fogadtatta el az országgyűléssel; így I. József megkoronáztatott, anélkül, hogy királlyá választották volna. Pedig ez a formaság még az apja s a többi korábbi, XVII. századi király trónralépténél megtörtént. Bár az egyházi eredetű /s más koronázási szertartásoknál már feledésbe ment/ , de minden magyar királykoronázásnál  mindig fennmaradó forma, az, hogy / régen a koronázó érsek / a nádor a koronázás előtt felteszi a kérdést a koronázó gyűlésnek: ”-Akarjátok-e, hogy József főherceg a királyotok legyen?”- s a koronázó gyűlés egyhangúan felkiált: „ -  Akarjuk!” – ez esetben még megtörtént, így bizonyos értelemben még mondhatták az öröklést ellenzők, hogy mégiscsak királyválasztással lett király az ifjú I. József. Ezért már III. Károly király 1712. évi koronázásánál ez a koronázás előtti kérdés sem hangzik el.  

 Már I. Ferdinánd korától megszorította az udvar a koronázási Hitlevél szövegét. I. Lipótnak 17 kondícióból álló Hitlevele volt, fiának, I. Józsefnek a Hitlevele még ennél is szűkebb lett. Mindenek előtt kizárták az Aranybulla Ellenállási Záradékát, hogy ezzel elejét vegyék a magyarok felkeléseinek. Tehát 1687-ben már nem tett esküt az új király az Ellenállási Záradékra. De beillesztenek egy kissé kétértelmű és homályos betoldást, vagy záradékot. Ezt a magyar közjogtudomány úgy értelmezi: ”a király megtartja a törvényeket, ahogy azoknak használatáról és értelméről a király és a Rendek egyértelemmel megegyeznek.” – A bécsi udvar XX. század eleji közjogászai viszont ezt olvasták ki belőle: „ a király megtartja a törvényeket, ahogy azoknak értelméről s használatáról királyi jóváhagyással és a Rendek egymásközötti országgyűlésen történt / tehát nem a királlyal való/ megegyezésével előbb megegyezés jön létre.” -   I. József Hitlevele, mely csak a koronázás /1687. dec. 8./ után /1688. jan. 19-én/ lett kiadva, már csak egy „diploma ínagenitura” , már csak 7 cikkelyből áll. A Hitlevél bevezetője kiteszi a diploma felét: A Habsburg-ház öröklési jogát biztosítja. Majd biztosítja az ország törvényeit, jogrendjét, kifejezetten kizárva viszont, csakúgy, mint a koronázási esküből is az Aranybulla ellenállási záradékát, de beiktatva a már korábban említett, a magyar törvények értelmezéséről és alkalmazásáról szóló záradékot. A II. cikkelyben kötelezi magát a király, hogy Magyarországon tartózkodik maga is, utódai is! A III. cikkely komondja, hogy a Szent Koronát az országban őrzik a törvények értelmében. A IV. cikkelyben a töröktől visszaszerzett magyar területek  visszacsatolását ígéri, de csak azzal a megszorítással, hogy a visszaszerzett területeket csak „ a törvények és privilégiumok fentidézett interpretációja szerint hajlandó az országhoz visszacsatolni. Vagyis itt bejelenti az udvar, hogy a felszabadult területeket a saját céljaihoz akarja idomítani, s ezzel az egész magyar jogrendet, az érvényes törvényeket, az egész magyar alkotmányt módosítani akarja. Az V. artikulus igéri, hogy I. Lipót, valamint II. Károly spanyol király fiúutódainak kihalásával az országra visszaszáll a szabad királyválasztási és koronázási jog! A VI. cikkely elrendeli, hogy minden újabb királykoronázásnál  a király-jelöltnek ki kell adnia ezt a hitlevelet. A VII. cikkely kimondja, hogy I. Lipót életében József csak akkor avatkozik be Magyarország ügyeibe, ha Lipót és az országgyűlés ebbe beleegyezik. / Ez tehát biztosíték arra, hogy József sem maga nem lép fel apja ellen, sem az ország nem lépteti fel./

A magyar rendiség a XVII. század végén, majd pedig II. Rákóczi Ferenc felkelésében elvérzett, a bécsi udvar abszolutizmusa győzött az egész vonalon. Az öröklés és koronázás kérdésében pedig, a rendiség 1723-ban, majd 1740-ben feladott még egy pozíciót: a királyválasztási jogot arra az esetre, ha a Habsburg-ház osztrák és spanyol fiága kihalt, s el kellett fogadnia a nőági örökösödést is. /Pragmatica Sanctio./

1687-ben kimondta a magyar országgyűlés a Habsburgok örökös trónöröklését a fiág kihalásáig; -  viszont, a Pragmatica Sanctió Magyarország számára fontos lett azáltal, hogy biztosította a Magyar Szent Korona Országainak területi egységét és a Római Szent Birodalomtól a jogi különállását. Amellett a Pragmatica Sanctio, azonkívül, hogy Magyarországon a Habsburg család leányágára nézve a trónöröklési rendet megállapítja, még Magyarország alkotmányos szabadságainak biztosítékairól is gondoskodik. Kiköti, hogy Magyarország csak saját alkotmányos törvényei szerint, és nem a többi örökös tartományok mintájára, kormányoztassék; s általában fenntartja a magyar közjog eddigi alaptételeit. Ezt a Pragmatica Sanctiot tekintette a későbbiekben mindig a magyar törvényhozás minden a magyar nemzet és a Habsburg-Lotharingiai  uralkodóház között fennálló jogviszony alapjának.A koronázásra vonatkoztatva a korábban leírt fejleményeket, a következőket állapíthatjuk meg:

A XVII. században, a rendiség virágkorában, a formális királyválasztások idején e választás azt jelenti, hogy a királynak, ki valójában örökli trónját, az ural­kodói hatalom gyakorlásához a magyar országgyűlés fel­hatalmazására is szüksége van. Az országgyűléstől függ a király koronázása is, ami a koronázási szertartás formaságaiban is kifejezésre kezd jutni: a Szentkoronát s a koronázási jelvényeket a magyar országgyűlés által erre megválasztott mágnások vagy főhivatalok viselői nyújt­ják át a koronázó főpapnak. Sőt magában a koronázás­ban is szerepet kap a legfőbb rendi hivatal viselője, a nádor, ki, igaz, már csak a korszak legvégén, segédkezik a prímásnak, mikor ez a Szent Koronát a király fejére helyezi.

Az ősi, németből átvett, Szent István király óta érvényben lévő magyar formula szerint eleinte a koronázó érsek tette fel a királyjelöltnek a hármaskérdést és a koronázógyűlésnek a koronázásra feljogosító kérdést, később már a nádor.

A királynak feltett hármaskérdés: - Fogadod-e, hogy hű leszel-e a katolikus hithez és megvédelmezed az egyházat és papjait? – Fogadod-e, hogy országodban biztosítod a jó és igaz kormányzatot? –Fogadod-e, hogy az országot megvédelmezed minden külső és belső ellenségtől? -  A királyjelölt válasza erre: -Igen, fogadom.

Ezután a koronázógyűlésnek feltett kérdés: - Akarjátok-e, hogy N.N. királyotok legyen? – A gyűlés válasza, felkiáltása: -Akarjuk!

A nádor három kérdése s a koronázó országgyűlés helyeslő «akarjuk» kikiáltása ugyan — nálunk — tisztán egyházi eredetű, azonban már a XIV. század vége óta az alattvalók hozzájárulását, felhatalmazását jelenti a koronázás végrehajtásához. Az újkorban az alattvalóknak nem hozzájárulását jelenti ez a koronázáshoz, hanem a király előtt kifejezett hódolását, hűségesküjét, legalább is így értelmezi e szokást báró Révay Péter koronaőr, a Szent­ Korona első történetírója, s az 1608-i és 1618-i koronázá­sok egyik rendi főszereplője. Ezért hagyja meg azt még I. Lipót fia koronázásánál, s az csak később, III. Károly 1712-i koronázásától kezdve tűnik el. Igaz az is, hogy a koronázás mindig az udvar inicíativájára történik, s ahhoz aztán az országgyűlés csak hozzájárult éppúgy, mint a XVII. századi királyválasztásokhoz is. Mégis, ez az udvari kezdeményezésre történő koronázás nem mehet végbe a magyar országgyűlés részvétele nélkül, s ezért a magyar rendiségnek egy erős vára marad a XVIII. szá­zadi bécsi udvari abszolutizmus alatt is, bár I. Lipót 1687. áprilisában, mikor először veti fel József megkoronázásá­nak s az öröklési törvénynek tervét, eleinte arra gondol, hogy a koronázást „iure proprio” és „regia auctoritate”, tehát a császár-király önhatalmúlag, saját jogán, királyi teljhatalmából is végrehajthatta volna országgyűlés nélkül. Azonban még ő is, tanácsosai is ajánlatosabbnak látták az országgyűlési koronázást, sőt annyira deferálnak a régi magyar törvényeknek, s a magyarok törvénytiszteletének, hogy még a hitlevél is hangsúlyozza, miszerint az 1687-i öröklési törvény nem új törvény, hanem egy réginek, az 1547. évi: V. t.-c.-nek új életre keltése. I. József II. Rákóczi Ferenc szabadságharca közben vette át az uralmat apjától, de hatévi kormányzás után már meghalt, meglehetősen válságos helyzetet hagyva maga után : Magyarországon Rákóczi felkelése, Bécsben császár nélküli udvar, Eleonóra özvegy anyacsászárné régensi kormánya alatt, míg az 1687-i törvény szerinti örökös, Károly spanyol király messze Hispániában harcol alattvalói ellen, apái spanyol trónjának megtartásáért. Mégis, midőn a szatmári béke szerencsés megkötése után 1712. dec. 12-én Frankfurtban római-német császárrá koronázva Károly megérkezett Bécsbe, trónra lépése Magyarországon akadályba nem ütközött. Koronázása zavartalanul történt meg, miután kiadta I. József Hitlevelét, melyből csak az azóta aktualitásukat vesztett második és hetedik cikkelyeket törölték. Ettől kezdve a többi Habsburg, illetve Habsburg-Lotharingiai király Hitlevele ennek a Caroliniánumnak az ismétlése, csakúgy, mint az 1712 óta elhangzott koronázási eskük is. A magyar országgyűlések később is hiába tettek kisérletet a hitlevél bővítésére.

0._kep_lovag_es_aprod.jpg

Keresd: Lehoczky Józseftől - Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve! - 555. oldal - Novum Kiadó - Interneten: www.novumpocket.com

Írj egy emailt a kiado@novumpocket.com címre és rendeld meg a kiadó raktárából!

Austria- Neckenmarkt - Rathausgasse 73. - A megadott címedre a kiadó elküldi neked a számlát! - A könyv ára: 4570 Ft + szállítási költség, mely Magyarországon belül 1080 Ft; - Határon túl 2870 Ft. - Utald át a számla összegét, és kb. egy hét múlva megkapod a könyvet! - Az átutalás nemcsak banki úton, de postai csekken is megoldható! - Rendeld meg a könyvet! Nem maradhat ki a könyvtáradból!



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 21
Heti: 106
Havi: 550
Össz.: 112 913

Látogatottság növelés
Oldal: Az Aranybulla 1351. évi megújítása; ezután minden magyar király esküt tett az Aranybullára
Az " ARANYBULLA"szövege magyarul, az eredeti latin szöveg pontos fordítása. - © 2008 - 2024 - aranybulla.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »