E végett, újabb oklevelet állítottak össze, mely jobbára az Aranybullára támaszkodott, annak legnagyobb részét szóról szóra átírta; de volt e két oklevél között sok és lényeges különbség is. Meg­látszott rajta, hogy azt már nem hirtelen csikarták ki; nem a köznemesség nyomása és felfogása szerint készült, hanem pa­pok és főurak egyeztek meg egymással. A király is befolyt a munkába; kívánságát, „kényelmét” tekintetbe vették; azt azonban, ami lé­nyeges, ahol szükséges volt, világosabban, részletesebben fejez­ték ki, és mindenhová belevették az egyházi és keresztény fel­fogást.

 Kilenc pontját az Aranybullának teljesen elhagyták:.

    X. pont elhagyása: 

Nem követelték többé,  hogy, ha valaki, aki tisztet visel, a háborúban elesik:

fia is megfelelő tisztet kapjon, vagy elesett nemes ember fia valami jutalmat nyerjen.

   XIV. pont elhagyása:

 Nem követelték, hogy  a kötelességét mulasztó, várnépet megrontó ispánt  „az ország színe előtt csúfságosan” fosszák meg tisztétől.

    XXIII. pont elhagyása:

 Nem intézkedtek külön a pénzről.

    XXV. pont elhagyása:

 Nem intézkedtek a sóról.

    XXX. pont elhagyása:

 Elejtették azt a rendelkezést, hogy csak négy „jobbágy” bírhasson két méltóságot.

    XVIII. pont elhagyása:  

 Felesleges volt már — és azért mellőzték, — amit az Aranybulla az apa és fiú viszonyáról egymáshoz rendelt.

    XVII. pont elhagyása:

 A revindicatio /visszakövetelés/  idejében nem ismételték többé azt a rendelkezést: hogy aki mi jószágot szolgálata fejében kapott, attól meg ne fosztassék.

    XVIII. pont elhagyása:

 Talán feleslegesnek tartották külön kimondani azt — mikor a jogrend biz­tosítására újszabályokathoztak, - hogy azt, akit a maga rendjén elítéltek, semmi hatalmas ember meg ne védhesse.

     XX. pont elhagyása:

 Végül teljesen kihagyták,— még pedig kétségkívül szándéko­san - azt a rendelkezést, mely a dézsma fizetése módjára vo­natkozott, s amelyet a pápa és a püspökök, a régi gyakorlatra támaszkodva, elleneztek.

     Régi, 1222. évi pontok megerősítése:

     I. pont kiszélesítve:

 Magyarázta és kibővítette az új rendelés az Aranybulla intézkedését a fehérvári, Szent István- napi gyűlés­ről. A király jelen tartozik lenni, hogy: „az, akit bántanak, ott panaszát félelem nélkül előterjeszthesse. - Eljöhetnek oda nem­csak a nemesek, „hanem”— tették mosthozzá – „mások is, szabadon és félelem nélkül.  A főpapok, úgymint az érsekek, püspökök kötelesek ott megjelenni, ha csak_; valami kánoni ok nem akadályozza őket, hogy a szegénység panaszát meghall­gassák, az adott szabadságot pedig, ha talán megsértik, oltal­mazzák.” „Ha a nádor a király és az ország ügyeit rosszul kezelné”  - ígérte  II. Endre — „kérjék, hogy mi más alkalmasabbat, akit akarunk, nevezzünk helyébe, és mi teljesíteni fog­juk a kívánságot.”

   II. pont megismételve és kiszélesítve:

 Megismételték kissé összevonva az Arany­bulla rendelkezését, hogy senkit törvényes marasztalás nélkül nem szabad elfogni vagy „megnyomorítani”.  „Minthogy pedig, - tettékhozzá, -  ezt már a magunk, és főuraink esküje meg­erősítette, mindazok, kiket ez idő, vagyis uralkodásunk XVII. éve  - 1222. – óta, - vagy mi, vagy fiaink, vagy bárki más, bírói ítélet nélkül javaiktól megfosztottunk, mindenüket vissza­kapják.”

    III. pont megismételve, továbbá a XV. pont és a XXII. pontra vonatkozó ismétlés:

Az Aranybulla tilalmát, hogy nem szabad adót szedni a nemesek és főpapok jószágán, minden törvénytelen megadóz­tatásra kiterjesztették: „Se nem veszünk meg semmi alkalom­mal — ígérte II. Endre — semmi szedés-védést, semmi adót, semmi kamarai hasznot, bármi legyen neve, semmiféle emberen, bármi legyen állása vagy nemzetisége, kivévén a köteles bért, mellyel a kincstárnak tartozik.”

  XV. pont ismétlése és részletezése és kiegészítése:

                    A királyi népek közül, hogy kik ne szálljanak hívatlanul a nemesekre, különösen megemlítették még a szekerészeket /kocsisokat/. „És mivel a magunk, a királyné asszony, fiaink, az érsekek, püspökök, báróink és nemeseink meg­szállása miatt, láttuk, hogy országszerte elviselhetetlen károk és panaszok keletkeznek, szigorúan megparancsoljuk, hogy a magunk vagy embereink konyhájára mit se vegyenek, mit kellő árban meg nem fizetnek; hasonlóképpen gabonából, bor­ból, más szükségletből sem szabad elvenni semmit, a minek illő árát meg nem adják. Ha a szállásadó a magáét meg nem kapja, esküdjék meg a faluból három paraszt, és azok esküje szerint tegyen eleget a vendég, akárki lett légyen, a király vagy a földesúr ítéletére, aki, legyen bár érsek, püspök vagy nemes, köteles személyesen, a valósághoz képest határozni; - ha pedig nem akar e most megszabott módon igazságot tenni, akkor a megyés püspök zárja ki a hívők sorából, és mi addig kiközösítettnek fogjuk tekinteni, míg a sértett félnek kellőképen elégtételt nem adott.”-

             VI. pontra visszautalva:

                 Az aranybulla rendeletéhez, mely a nép közös vádját mellőzte, hozzátették ezt az emberséges megokolást: „ mert ez ártatlant is megront”.

                     VII. pontra utalva, azt megtoldva:

                  A kötelezettséget, hogy mindenki tartozik a haza védelmére a táborba szállni, megtoldották azzal, hogy „ a visszavonuló ellenséget, megtorlás végett még üldözni is kell.”

                 VIII. pontra visszatekintve:

                 A nádorispán bírói hatásköréhez nyíltan felemlítették, hogy ez az egyházi személyekre, papokra, házassági, hitbéri és más ügyekre, melyek jog szerint az egyház hatáskörébe tartoznak, nem terjed ki.

                      IX. pontra utalva és kiegészítve új rendelkezéssel:

Határozottan minden bíróra nézve kimondták a tilalmat, mely az Aranybulla fogalmazása szerint csak a nádorra szólt, hogy a nemesek fő- és jószágvesztésben járó ügyeit a király tudta nélkül el nem végezheti. A törvénykezés menetét akarták biztosítani: „mert sok sérelmet okoznak az álporoszlók”, az új rendeléssel: hogy a poroszlók idéző, bizonyító levelei ne érje­nek semmit, ha csak amegyés püspök vagy káptalan hitelességüket nem bizonyítja; s a hamissággal vádolt poroszló ne is igazolhassa magát másképp nagyobb ügyekben, mint ezeknek, kisebb ügyekben pedig, a szomszéd kolostor vagy konvent bizonyítványával. A poroszlót pedig, ne tartsa magánál senki egy esztendeig, két esztendeig vagy még tovább, hanem csak addig, amíg ügyét elvégezte.

    XI. pontra visszautalva és azt kiegészítve:

 Az Aranybullának azt a rendeletét, mely a vendégek hivatalviselését  - az ország tudta nélkül - tiltotta, ekképp módosították: „Nemes vendégek, kik az országba jönnek, méltóságot ne nyerjenek, hacsak hazafiakká lenni nem akar­nak: mert az ilyenek viszik ki az ország gazdagságát”.

    XII. ponthoz kiegészítés:

Tisz­tán az egyházi, a keresztény felfogás gyümölcse volt, hogy a rendelethez, mely az elítélt nejének „hitbérét” biztosította,  - hozzá­adták: „hogy tolvajok és latrok nejét, gyermekeit atyjuk vétke miatt nem szabad eladni”. /Értsd: rabszolgának eladni nem lehet!/

     XIX. ponthoz kiegészítés:

 Az intézkedést, mely a várjobbágyok és vendégek jogait biztosította, megtoldották azzal, hogy a nemesek és egyházak népeit nem kényszerítik, hogy gyepűt vágjanak, árkot ássanak, királyi kertben, épületen, műhelyben dolgozzanak. Kijelentette továbbá a király, hogy a „dézsma huszadján kívül, melyet a király régtől fogva bír, tizedet nem szed, mert az a népre terhet ró”.

    XXIV. pontra visszautalva:

Ismételték azt a tilalmat, hogy szerecsen, zsidó közhivatalt ne viseljen; kiemelték különösen a pénz­beváltó, sótiszt állását, de nem mondták már, hogy azok neme­sek legyenek.

    XVII. pontra vissza utalva:

A nyest-bért határozottan négy nehezékben /pondus, vagyis 20 dénárban/, tehát valamivel maga­sabb összegben állapították meg, mint az Aranybulla, s ami ez adóból bejön, abból egy harmadrész a telek birtokosát — a földesurat -- kétharmad rész pedig, az ország urát, - a feje­delmet — illesse.

    XXIX. pontra visszautalva:

A vármegyék jövedelmeinél, a „király kettejénél” mintegy szabad kezet adtak a királynak azzal a kitétellel: hogy e jövedelmeket, amint a király akarja, osszák szét.

    Új volt a következő pont és emberséges, de a királynak is kedvezett:

„ Ha valakit törvényesen elmarasztalnak, vagyonát vagy meg­tarthatjuk, vagy mások közt, amint akarjuk, szétoszthatjuk; a falukat azonban föl nem égettetjük.”

   Záró szankció:

 Végre pedig más volt az új törvény szankciója. Nem volt többé két oklevél hét külön helyen biztosítékul. Megelégedtek a király és két fiának esküjével, pecsétjével, megerősítésével. Nem is tettek meg minden embert kü­lön-külön szabadsága őrévé, a király tettei bírájává, hanem kimondták, hogy ha a király vagy fiai, utódai e szabadságot megszeg­nék: legyen szabad az esztergomi érseknek minket, miután előre törvényesen megintett, az egyház kebeléből kizárni.”/Az Aranybulla 1231. évi módosításának vége!/Az Aranybulla rendelkezéseinek 1267. évi megerősítése:Az 1267. évet megelőző években polgárháború volt; háború a kunok ellen, kik betelepülvén az ország középső részébe, királyi vendégek lettek, s a későbbi Moldáviában bírt területeik után, melyek azon időben Kunország területének neveztettek, IV. Béla király magát, felsorolt királyi címei közt, Kunország királyának is nevezte. A király fiával, V. István ifjabb királlyal is többször összeütközésbe keveredett, míg végre helyreállott a rend.  IV. Béla nem felejtkezett meg azokról, kik ügyét szeren­csétlenül bár, de vitézül védelmezték. Lóránt bán kiesett kegyé­ből, mert a kun háború alatt nagyon összebarátkozott Istvánnal. 1267-nek mintegy derekán megfosztott az egész Szlavónia bánja méltóságától, sőt haragját még azzal is éreztette, hogy jószágait elpusztíttatta, vagy legalább bennük kárt okozott. Utód­jává, bánná, az isaszegi fogoly, Henrik nádor lett; a nádori széket már 1267 eleje óta Keményfia Lőrincz foglalta el, országbírájává pedig a múlt háború harmadik foglyát, Ákos Ernyét nevezte ki. Mind IV. Béla, mind István rászorultak embereikre: de a hazafiak, a nemesség nem elégedtek meg azzal, hogy a versenyző felek egymás közt biztosították a hazafiak jogait, békéjét. Külön biztosítékot is akartak maguknak, mert az Aranybullá­nak, vagy utána az 1231-iki cikkelyeknek sok, lehet mondani legtöbb rendelkezése a lefolyt negyvenöt vagy harminchat év alatt teljesen elavult. „Magyarország összes nemesei”, tehát, a kiket királyi szolgáknak / regális szervienseknek / neveztek, „előállottak és gyűlé­sükben”, Esztergom mellett 1267-ben, „könyörögtek Béla királyhoz, István ifjabb király és erdélyi herceghez, és ifjabb Bélához, egész Szlavónia hercegéhez, hogy erősítsék meg szabad­ságukat, amelyeket még Szent István királytól kaptak.”

 IV. Béla király és fiai teljesítették a kívánságot; tíz pontban összefoglalták az Aranybulla több, kiválóbb intézkedését. S annak, valamint egyéb, Szent Istvántól rendelt szabadságok megtartására magukat a nemesekkel szemben kötelezték: „Isten őket úgy segélje, és Istennek szent evangéliumai, és az Úrnak éltet adó keresztfája”. „Aki pedig közűlük, vagy utódaik közül ez ígéretet megszegi, azt az esztergomi érsek egyházi átokkal sújtsa”.

    Ígérték e törvényben, hogy a nemesek alattvalói­tól semminemű adót nem szednek; nemes embert bírói eljárás nélkül el nem fognak, börtönbe nem zárnak, vagyonában meg nem károsítanak . Gondoskodnak, hogy azokat a földeket, melyeket a király vagy királyné szabad falvai, udvarnokok vagy várnépek, nemesektől elfoglaltak, visszaadják, két főúrnak ítélete szerint, kikben a király és a nemesség megbíznak. „Ha nemes örökös nélkül meghal, jószágait ne prédálják el, ne adják, ne adományozzák örökségképp másnak, míg rokonait, nemzet­ségét a király elé nem idézik, s ott a király és főurai jelenlé­tében intézkedés nem történik; - aszerint, amint a törvény kí­vánja.”-  Itt tehát a ”rokonok”, a nemzetség korlátlan örökségét, mint azt az Aranybulla IV. pontjában megállapították,  már hallgatag el­ejtették, de azzal világosan is felhagytak, mikor -  a IX. pontban-mintegy kivételképpen az általános szabály alól, kinyerték, hogy „aki – magtalanul -  a harcban esik el, annak a birtoka ne szálljon — bármiféle legyen — a királyra, hanem rokonai­nak, nemzetségének maradjon”.  Ismételték - a két király és Béla herceg —, hogy „a nemesember búcsút véve”, közűlük bármelyikhez szegődhessék, anélkül, hogy jószágait ezért megrontsák; hogy a nemességet külső háborúra, „ha valamely országot elfoglalni, megszerezni mennek, nem kényszerítik; megy, aki akar, vagy azért pénzt kap; az egyik vagy másik királyfiú vagy más segítségére sem lehet őket kényszeríteni, mert a király - ez volt a szándék — legyen maga elég erős arra, hogy a maga dolgát elvégezze.” Azért itt, mikor a nemesség jogairól volt szó, a királyi birtokról is megemlékeztek.. Megállapították, hogy az a várföld és udvarnokföld, melyre a király és királyné nevé­ben népek gyűltek, viszakapcsoltassék a várhoz, az udvarnokokhoz, és e faluk ne menjenek szabad vendégek számába, akik- kiváltsággal élve- kevesebbet szolgáltak , kevesebb hasznára voltak a királyságnak, mint az udvarnok vagy vármegyei népek.   Végre ismételték az Aranybulla rendelkezését, hogy minden évben a szent király ünnepére a király és fiai közül egynek Fehérvárra kell jönni; oda gyűljön minden megyéből vagy három nemes is, hogy jelenlétükben minden kár és sérelem, akárki tette vagy szenvedte, megorvosoltassék.

Volt még egy pont, melyet a nemesség követelt, s a királyok megadtak: a nemesek ügyeit folyamodás nélkül kel elintézni. IV. Béla e rendelkezéshez — amint láttuk — úgysem ragaszkodott mindig szigorúan; de még a mérsékelt írásbeliség sem tetszett az embereknek, ámbár mindinkább érezték, hogy a műveltség haladtával a sokféle bonyolult viszony szük­ségessé teszi, hogy ne csak szóval, egymás közt, hanem írás­ban intézzék el ügyeiket, s azért mindinkább gyakori, sőt ez időben már általánossá lett, hogy az emberek, mint írástudókhoz, a káptalanokhoz, conventekhez folyamodtak, segítségüket, közbenjárásukat, bizonyítványukat igénybe vették..  Ebből következett, hogy a poroszlók eljárása helyébe, mintegy az olasz közjegyzők surrogatumaképp /megfelelőjeként/, a század derekán kifejlődött a hiteles helyek intézménye, melyeknek pecsétje teljes bizonyságot nyújtott az előttük lefolyt jogügyletekről, lett az légyen ingatlan adása, vevése, vagy beiktatás, tiltakozás vagy végrendelkezés, határ­járás, vagy — a mi szintén igen gyakran történt — rabszolgák eladása.

/ A zágrábi káptalan előtt — olvassuk sajátságos érzéssel — megjelent 1268-ban Drisa mester őrkanonok György, a „keresztesek” szentmártoni jobbágya, és a György kije­lentette, hogy egy rabszolgáját Paulina feleségével és két fiával 25 pensáért Zágrábba dénárokban, melyekből akkor 5 pensa tett egy márkát, eladja a Zágrábi püspöknek, s e pénzt a vevő ne­vében a kanonok azonnal lefizette. A káptalan — szokás szerint — megkérdezte a vásár tárgyait: rabszolgák-e? , és mikor felelték, hogy György eladhatja őket, mert öröklött rabszolgák, a káptalan kiadta bizonyságlevelét az eladásról, a pénz leolvasásáról, a szavatosságról, melyet az eladó magára vállalt „a húsvét octavájában 1268-ban”./

 

      Ezután 1276-ban született meg a Kuntörvény, mely a kunokat a királyi szerviensekkel azonos szabadsággal ajándékozta meg. Lásd könyvünkben a Kuntörvényt! A Jászok, Kunok a királyi földeken ez időtől a nemesekhez hasonló szabadsággal éltek, bírájuk a nádor volt, kapitányaik vezették őket a harcba.

 

    A Székelyek, mint honfoglaló elem szintén egyetemes nemességgel bírtak, nem tartoztak az erdélyi vajda alá, külön ispánjaik vezérlete alatt mentek harcba.

 

      Végül 1351-ben I. Lajos király megerősítette és megújította az Aranybullát, és kimondta az „ősiség törvényét,”vagyis a nemesi földbirtoknak a családi birtoklását, és a birtok elidegeníthetetlenségét.

 

 

Keresd: Lehoczky Józseftől - Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve! - 555. oldal - Novum Kiadó - Interneten: www.novumpocket.com

Írj egy emailt a kiado@novumpocket.com címre és rendeld meg a kiadó raktárából!

Austria- Neckenmarkt - Rathausgasse 73. - A megadott címedre a kiadó elküldi neked a számlát! - A könyv ára: 4570 Ft + szállítási költség, mely Magyarországon belül 1080 Ft; - Határon túl 2870 Ft. - Utald át a számla összegét, és kb. egy hét múlva megkapod a könyvet! - Az átutalás nemcsak banki úton, de postai csekken is megoldható! - Rendeld meg a könyvet! Nem maradhat ki a könyvtáradból!

Oldal: Az Aranybulla 1231. évi újra fogalmazása és megerősítése
Az " ARANYBULLA"szövege magyarul, az eredeti latin szöveg pontos fordítása. - © 2008 - 2024 - aranybulla.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat