Az " ARANYBULLA"szövege magyarul, az eredeti latin szöveg pontos fordítása.

AZ 1215. ÉVI ANGOL "MAGNA CHARTA" HATÁSA AZ 1222. ÉVI MAGYAR "ARANYBULLÁRA";- AZ "ARANYBULLA" 1231. ÉVI MEGERŐSÍTÉSE;- AZ 1276. ÉVI "KUNTÖRVÉNY"; - AZ "ARANYBULLA" 1351. ÉVI MEGÚJÍTÁSA;- A MINDENKORI KIRÁLY "HŰSÉGESKÜJE" A MAGYAR NEMESSÉG FELÉ

   A honlap írója: Lehoczky József email: gyogyito.ero@gmail.com      

   Kapcsolódó oldalak:

http://orszagheraldika.hupont.hu/ -Magyar címer

http://lehoczkynemzetseg.hupont.hu/- Családtan

http://novella-vers.hupont.hu/ -Lovagkönyv

http://lehoczkyfolytatas.hupont.hu/- Szent Korona

http://lehofolytatas.hupont.hu/ - Honfoglalás

http://uralkodok.hupont.hu/ -Magyar uralkodók

http://magyarvarmegyek.hupont.hu/ -Vármegyék

http://nemokutyus.hupont.hu/ - Magyar címertan

http://magyarregiok.hupont.hu/ - Magyar rendek és rangok fejlődése az Árpád-kortól

1222-ben, az év elején elkezdődött az Aranybulla-mozgalom. Az Aranybulla és a megújított Aranybullák szövegét olvashatjuk ezen az oldalon, majd szó esik a királyválasztási jogról, mint a Szent István óta létező szokásjogról, és az Aranybullában megfogalmazott ellenállási záradékról; - majd a királyválasztó jog  1687. évi elvesztéséről. A Habsburgok örökös királyságáról, majd a Pragmatica Sanctio után a Habsburg Lotharingiai ház uralkodási jogáról. – Itt időben nagyon előreszaladunk, mert ismertetőnk hosszúra nyúlik. – De ezután ismét visszatérünk a XIII. századba!                  

       Tartalom:                                   

          Az Aranybullamozgalom, az Aranybulla szövege;

a magyar királyválasztási jog és annak 1687. évi elvesztése,

a Habsburgok örökös királysága, majd a Pragmatica Sanctio után a Habsburg Lotharingiai ház uralkodási joga 

 

   Az angol Magna Charta és a magyar Aranybulla között a kapcsolat nemcsak az, hogy kor európai szelleme ekkor ért el arra a fejlettségi pontra, mely általánosan követelni kezdi az alkotmány jellegű jogbiztosítékokat. Valójában egymásra hatás is kellett, hogy legyen. Ugyanis Oroszlánszívű Richárd keresztes hadaival magyar vitézek is jártak a Szentföldön, és az 1215. évi brit Magna Charta után három évvel, 1218-ban a magyar kereszteshadjáratban, melyet a pápa utasítására Jeruzsálemi / II./ András vezetett az európai keresztes hadak vezéreként, a magyarokkal angol nemesek is mentek a Szentföldre. Így biztosan hatott a magyarokra 1222-ben a 7 évvel korábbi brit előzmény!

   Hogy megállapítsák az alattvalók jogait, és a királyi önkénynek, szeszélynek gátat szabjanak, először az egyházi rend lépett fel. A követelések teljesítésére II. Endre igéretet. Amit a püspökök követeltek az tisztán az egyházi jog terén mozgott, abból indult ki, hogy adják meg a császárnak ami a császáré és az Istennek, ami az Istené.  II. Endre kijelentette, azt, amit elvben már Kálmán király törvénye /6.,/ 14./ elismert, hogy aki a tonsurát felvette, az egyházi rendhez tartozik, azt sem birtokperben, sem tolvajlásért, se más címen világi bíróság elé  idézni ne lehessen. Papot csak  egyházi: – érseki, püspöki, préposti, esperesi és más eféle – bíróság előtt lehessen perelni.; de ha egyházi személy keres valamit világi emberen, azt viszont csak világi bíróság előtt kereshesse. Megerősítette II. Endre, hogy egyházi ember teljesen szabad legyen „szabad dénártól” /füstpénz/ , nehezéktől /pondus / és bármiféle adótól, ami a királyi kincstárnak jár. Ha valamely adószedő ilyet követelne, hozzájuk szállna, azt, mint tolvajt kiverhetik. Ugyanígy bánjanak azzal a jobbággyal, bárki, bármily nagy legyen is, ha hasonlót próbálna, akkor királyi haragot von magára. / Itt főurak és előkelő nemesek értendők a jobágy szó alatt!/ - Elleben királyi tekintéllyel, erősen megparancsolta, „hogy királyi udvarnokot, várnépet, vagy más valami szolgálatban lévőt semmiféle főpap ne vegyen fel az egyházi rendbe..” – Vagyis ne vonja ki a király embereit a szolgálat és a királyi joghatóság alól. Továbbá kikötötte, „hogy , ha azok közül, kik törvényes módon nyerték el az egyházi rendet, valamelyik vagy haszonért, vagy más valami vágyának kielégítésére,  valami rossz dolgot művelne, és így nem az igazság mintaképe, hanem botrány okozója lenne, azt főpapjai egyházi fenyítékkel megzabolázzák.” -   Az egyházi rend e szabadságát a király  és a főurak, köztük Barcfia Miklós nádor és soproni ispán,  Agyasz bán,  Dénes tárnokmester és bácsi ispán, Bánk országbíró és fehérvári ispán, Csák Demeter asztalnokmester és vasvári ispán – mind ismert nevű, országos férfiak – egyértelműleg állapították meg; királyi oklevéllel, királyi pecsét alatt megerősítették és kimondták, hogy ha II. Endre fiai, vagy utódai, valamint jobbágyai közül valaki e rendelés ellen vétene, azt az Isten átka verje meg!

Az egyháziak után a világiak is felemelték a szavukat épp úgy, mint hét évvel előbb, 1215-ben Angliában, János király idejében, aki szintén gondatlan és erőszakos, sőt még kegyetlen ember is volt. Magyarországon nem volt fegyveres felkelés, mint Britanniában, János király ellen, mikor tőle a runymedi mezőn Anglia nagy szabadságos levelét, a „Magna Charta”-t kicsikarták;- de azért mégis eszébe jutott II. Endrének, hogy a magyar nemzet és közte már „korábban, gyakran,  nem csekély keserűségek támadtak.” „ Ezeket illik most eltávolítani, hogy a királyi tisztesség megtartassék; ez pedig senki által jobban nem lészen, mint általok a hazafiak által.” Megadta, megerősítette tehát „ az ország nemeseinek és egyebeknek a szabadságát, melyet a szent királytól nyertek, de mely néhány király miatt, mert némelyik bosszút állott tulajdon haragjából, némelyik a gonosz emberek tanácsára, némelyik az ő tulajdon hasznát kereste, nagyon sokban megkisebbült.” „ De az ország megjobbításáért a nemesek mind az előtte való királyoknak, mind az ő fenségének füleit gyakor ízben verdesték kérelmeikkel, folyamodásaikkal, s ő a régi törvényhez szerzett még egyéb rendeléseket, melyek az ország állapotjának megépülésére tartoztak!” / A törvényi rendelkezések elég rendszerezetlenül vannak felsorolva!/

 

 Az Aranybulla és annak későbbi megerősítései:- 

          Az Aranybulla rendelkezései :

I. pont :

„Hogy minden évben, a szent király ünnepét Fehérvárott üli meg, ha csak nagyon fontos dolog, vagy betegség meg nem akadályozza. Ha nem lehetne jelen, a nádorispán okvetlenül ott lesz, hogy az ő képében minden ember dolgát meghallgassa, s a nemesek is, amelyik akarja, szabadon odagyűlhessenek.”

II. pont :

„ Továbbá azt is akarjuk, hogy sem mi, sem az utánunk  való királyok, valami hatalmasabb kedvéért, valamikor a nemes embert meg ne fogják, vagy meg ne nyomorgassák, ha csak előbb meg nem idézik és a törvény szerint el nem marasztalják.”

III. pont :

„Azonképpen semmi szedés-vevést  -pénzszedést /collecta/ - a szabadok adóját – dénárját  -  meg nem vétetjük a nemesek jószágain, sem házukra, falvaikra, az okáért, hogy rajtok élnénk nem szállunk, hanem ha hivatalosak leszünk: azonképpen az egyház jószágán sem veszünk semmi szedés-vevést.”

IV. pont :

Nagy engedményt tett itt Endre. Lemondott a háromlási jogról, melyet Kálmán király törvényében minden adományjószágra fenntartott, mely nem a szent királytól származott. Az adományos vagy testvére fiágának kihalása esetén a birtok a királyra visszaszállt Kálmán rendelkezése szerint. Ezzel szemben:

„ Ha nemes embernek holta történik és fimagzatja nem marad, jószágának egy negyed része leányára szálljon, a többivel azt művelje, ami neki tetszik. Ha pedig testamentom nélkül történik halála, amely közelebb  való atyafiai vannak, jószága azokra; és ha semmi nemzetsége nincsen, mindene a királyra szálljon.”

V. pont :

A nemesek álláspontjára állott és maga szabott határt a királyi, a vármegyei kormányzat terjedésének az ötödik törvényben:

„A vármegyei ispán ne ítéljen a nemesek jószágán, csak oly perben, mely a pénz dolgát illeti: a megyei udvari ispánok /alispánok/ csak váruk népei felett ítéljenek; a tolvajok és latrok bírái a billogok legyenek, de csak ispánjok lábainál. / Vagyis az ő felügyelete alatt.

VI. pont :

  A régibb, barbár kor egy kétélű szokását szüntette meg a VI. törvény.

        „ A nép közös vádja, tolvajnak, mint eddig szokás volt, senkit se bizonyíthasson.”

        VII. pont:

„ Ha a király sereget akar vinni az országon kívül, a nemesek ne tartozzanak vele elmenni fizetés nélkül; ha pedig a király a hadból megjön, a nemeseken hadakozó bírságot ne vehessen. Ellenben pedig, ha sereg jönne az országra, mindnyájan tartozzanak hadba menni. Azonképpen, ha az országon kívül hadakozunk, valakinek ispánsága vagyon és valaki pénzünket felvette, tartozik velünk eljönni.”

         VIII. pont:

          „A nádorispán országunk minden embere felett válogatás nélkül ítéljen, de a nemesek oly perét, mely fej, jószág veszedelmével jár, a király híre nélkül el ne végezhesse. Helyettese pedig, csak egy legyen és az is curiájában.”

         IX. pont:

       »Az ország ispánja — az országbíró — míg a király udvarában vagyon, mindenki felett ítélhessen és a mely pert az udvarban kezdett, azt mindenütt elvégezhesse, de a mikor az őjószágán lakik, akkor ne bocsáthasson ki poroszlót és a pörösöket maga elé ne idéztethesse. „

          X. pont:

          Magukra gondoltak, és családjukat, gyermekeiket biztosítani igyekeztek azok, kik Jeruzsálemi /II./ Endrének fegyvertársai voltak, érte vérüket ontották. A X. törvény tehát elrendelte:

          „ Ha valamely jobbágy úrnak tiszte vagyon és a hadban történik halála, annak fiát vagy testvérét a király méltó tisztelettel ajándékozza meg. Azonképpen ha valamely nemes embernek a hadban lesz halála, a király — a mint neki tetszik — fiát ajándékozza meg.”

         XI. pont:

           Megemlékezett a XI. törvénypont a keserű tapasztalatokról, melyeket Gertrúd királyné idejében, sőt még azóta is szerzett:

„ Ha vendégek —jóravaló emberek — jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül tisztet ne nyer­hessenek. „

XII. pont:

„ A nemes asszonyok, ha uruk meghal, vagy törvény szerint megölik, vagy bajviadalban lesz halála, vagy akármiféle más módon, hitbérüktől meg ne fosztassanak.”

XIII. pont:

„A jobbágy urak úgy járjanak a király udvarában, samikor mennek akárhol egyebütt is, hogy a szegénységet ne fosszák, ne nyomorgassák.”

XIV. pont:

„ Ha valamely vármegye ispánja, az ő ispánságának módja szerint, magát tisztességesen nem viseli, az ő vármegyéjét nyomorgatja, ha ez rábizonyul, az ország színe előtt csúfságosan fosztassék meg tisztétől, és amit elvett, legyen köteles vissza­adni.”

XV. pont:

„ Lovászok, pecérek, madarászok, királyi emberek ne merjenek a nemesek falvaira szállani.”

XVI.  pont:

A hűbéri uradalmak megakadályozására törekedett a XVI. cikk:

„ Örökbe nem adunk egész vármegyét, sem egyéb királyi tisztet.”

XVII. pont:

A XVII. törvénnyel védték a királyi birtokot Endre király túlságos bőkezűsége ellen, de védték az adományosokat is, kiket a királyi visszakövetelések fenyegettek:

 „ Ha valaki jószágot igaz szolgálatjával nyert, attól soha meg ne fosztassék.”

/ Tehát értsük így: csak aki igaz és jutalmat érdemlő szolgálattal nyert földet arra vonatkozik a rendelkezés védelme, arra nem, aki csak úgy, minden érdem nélkül kapja az adományt!/

XVIII. pont:

 „ A nemes ember búcsút véve tőlünk, mehessen el fiunkhoz, vagyis a nagytól, a királytól a kicsihez / Itt IV. Béla ifjabb királyt érti a szöveg / :- azért jószágában meg ne bántassék, se meg ne károsíttassék. S akit fiunk igaz törvény szerint megszentenciáz /szentencia = törvényi végzés, határozat/, azt mielénk nem viszik; s amely pört előtte kezdtek, míg ugyanott a pörnek vége nem szakad, elénkbe nem viszik; - viszont fiunk is ugyanígy cselekszik.”

XIX. pont:

A nemesség megemlékezett az ország más szabad népeiről is a tizenkilencedik törvényben:

„ A várjobbágyok az őszabadságuk szerint tartassanak, mint a szent király végezte, azonképp a vendégek is, bármiféle nemzet legyenek.”

XX. pont:

 Még a papsággal szemben is gondoskodott a törvény a nép érdekeiről:

„A dézsmát ne váltsák meg pénzen, hanem amint a föld ter­mése vagy bor, vagy gabona, azt fizessék. Ha ebben a püspökök ellentartók lesznek - ígérte a király – nem segítjük őket.”

XXI. pont:

 Könnyített azonban az egyháziakon a huszonegyedik törvényben:

 »A püspökök a mi lovainknak dézsmát ne adjanak a nemesek jószágairól, s embereik ne tartozzanak dézsmát hordani a királyi jószágokra.”

XXII. pont:

„Disznainkat a nemesek erdeire, rétjeire nem eresztjük kedvük és akaratuk ellen.„

XXIII. pont:

 „A mi új pén­zünk esztendeig tartson, húsvéttól húsvétig, s a dénár olyan legyen, minő volt Béla király idejében”.  – Értsd itt I. Bélát, kinek korát már ez időben, pénzügyi tekintetben ideális időnek képzelték! -  „ Mert igaz értékű pénzt veretett a legtisztább ezüstből, s mindaddig amíg élt, a pénz Magyarországon nem változott.” / Az Árpádok korában a gyakorlat az volt általában, hogy a király évente új pénzt bocsátott ki, a régit köteles volt mindenki a kamarának beváltani, amely hivatal mindig a beváltott összeghez viszonyítva  kevesebb értékben adott cserébe új pénzt; a különbözet volt a kamara haszna./

 

  XXIV. pont:

 Amit az egyházi törvény rendelt, de a pápa csak érintett II. Endre előtt: a világi nemesség törvénybe tétette:

 „Kamaraispánok, pénzváltók, só-tisztek  és vámosok nemesek legyenek, zsidók és szerecsenek ne lehessenek”. - Ezzel e jövedelmező hivatalokat magának követelte a nemesség.

 XXV. pont:

A fiskális szempont nyilvánult meg a XXV. törvénycikkben, a célja, hogy ellenőrizhessék a só bevételeket. Ezért rendelték:

„A sót ne tartsák az ország közepén, hanem csak Szalacson, Szegeden és a végekben.”

 XXVI. pont: 

  „ Jószágot kül­földinek ne adjanak; ha adtak, vagy eladtak, azt az ország­beli ember magához válthassa.”

 XXVII. pont:

„A nyestbért  - ez a drávántúli részekre szólt-  fizessék, amint azt Kál­mán király elvégezte.” –  Vagyis házan­ként tizenkét dénárral róják le!

XXVIII. pont:

„A kit  a törvény rendje szerint elítéltek, azt semmi­féle  hatalmas   ember  se oltalmazhassa  meg.”

XXIX. pont:

  „A várispánok csak az ő ispánságuk járandóságával éljenek, a többi a király számára legyen, úgymint: csöbör adó/szőlőkadója/ , a vám; ökrök adója és a váraknak két harmadrésze. / Értsd: a várbirtok jövedelmeinek kétharmad része a királyt illette, egyharmada az ispánt./

XXX. pont:

 „A négy jobbágy úron: a nádoron, bánon, a király és királyné udvarbíráján kívül senki két tisztet ne tarthasson.”

Engedményét és rendelését II. Endre, „hogy mind maga, mind utódjai idejében örökre érvényes legyen”, hét „párban” íratta le, és arany pecsétjével megerősítette, „úgy, hogy egy pár (példány) küldessék a pápának és ő írassa lajstromába, a második a hospitaleban — a Szent János vitézeknél —, a har­madik a templomban — a templomosoknál —, a negyedik a királynál, az ötödik az esztergomi káptalanban, a hatodik a kalocsai káptalan, hetedik végre a mindenkori nádornál maradjon, hogy az írást mindenkor szemei előtt tartván, sem ő ne tévedjen le a föntebb mondottak valamely pontjáról, sem a királyt, sem a nemeseket, vagy másokat ne engedjen letévedni, hogy ők is örvendjenek szabadságuknak, és ezekért nekünk és maradékainknak mindig hívek legyenek és a királyi koronának azzal, amivel tartoznak, szolgáljanak.”

Azután következett a sanctio:

 A runymedi Magna Charta szerzői huszonöt báróból bizottságot állítottak, a kik vigyázzanak, hogy a király megtartja-e ígéretét? - Ha nem tartja meg, figyelmeztessék, és” ha ez sem használ, az országgal együtt minden lehető módon arra kényszerítsék.”/1215./

1222-ben Magyarországon nem voltak még ily hatalmas bárók, kiket ilyen megtiszteltetéssel meg lehetett volna bízni. Egyes hatal­masabb férfiak voltak, kiket érdemeik vagy a királyi kegy fölemelt: de a törvény jórészt ezek ellen is irányult; nem is oly elemek vívták ki az Aranybullát, mint az angol bárók, kik bárókat vá­lasztottak a felügyelő bizottságba, a maguk fajtáját.

 Az  »Aranybullát«, mint a történet II. Endre e törvényét nevezi, az egész nemzet, különösen annak nagy tömege, a nemesség, a királyi szerviensek, vagyis a köznemesség, hogy később kori kifejezéssel éljünk, nyerte ki és e nemesség minden egyes tag­jának kezébe tette le a törvény, saját jogai védelmét:

 „Hogy ha pedig mi — végzi II. Endre az oklevelet — vagy utánunk valaki a jövendő királyok közül a mostani rendelésünk ellen valamikor vétene, mind a püspökök, mind a jobbágyurak, mind a nemesek, mindnyájan és egyenként, mind a mostaniak, mind a jövendők, minden hűtlenségnek szégyen vallása nélkül, mind nekünk és mind az utánunk való királyoknak ellentálhassanak, / Jobbágyúron az országos méltóságot és ispánságot viselőket értsük!/ és ellenük mondhassanak, örökkön örökké a mostani rendelé­sünk erejével és hatalmával.”

„Kelt Kelet keze által, ki egri prépost és udvarunk kancellárja, a megtestesült ige után az ezerkétszázhuszonkettedik esz­tendőben, midőn főtisztelendő János esztergomi, tisztelendő Ugrón kalocsai érsekek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereck váci püspökök voltak. Királyságunk tizenhetedik esz­tendejében”. /- Tehát még az évnek május 7-ik napja előtti időtől, a kiskorú III. László halála napja előtti időtől számította II. Endre uralkodása éveit itt is, mint gyakran más iratokban is./

Világi főurak neve, mint ekkor már ünnepélyes okiratokban rendesen szokott, nem fordul elő a záradékban. A törvény jobbrészt ellenük, a király kedves emberei, és lehet mondani bűntársai ellen irányult. Soraikban a törvény után és a törvény hatása alatt mindjárt változást is találunk, Dénes tárnokmester, Demeter asztalnokmester megmaradtak; de Barczfia Miklós meg­szűnt nádor lenni, csak soproni ispán maradt, s a királyné országbírójává tette. Székét Kán Gyula, a volt nádor, bodrogi ispán foglalta el, fia, szintén Gyula, pohárnokmester lett. Agyasz bán helyébe Salamon, szálai ispán lépett, fia Miskának, ki Bélát egy ideig nevelte; királyi országbíróvá, Bánk helyett, Batiz békési ispán lett./ Bánk volt horvát bán és nádor, a Gertrúdisz királyné meggyilkolása után letétetett a nádorságból és tárnokmester lett három év múlva. -A felbujtó Petúr karóba lett akkor húzatva. –Az Aranybulla évében Bánk, mint látjuk országbíró volt!/ -  Az új országbíró, Batiz békési ispán, ki a kis Endre herceg nevelőjét, a francia Alice-t bírta nőül. - És végre feltűnik először, mint lovászmester,  Dénes, szintén Dénes fia, mint a tárnokmesteré, de nem Tomaj, hanem a Zala megyei Tűrje nemzetség ivadéka;  fiatal ember, Béla ifjabb király játszótársa, ki vele II. Endre keresz­tes hadjárata alatt Steinban volt és még fényes szerepre volt hivatva Magyarország történetében.

0._kep_lovag_es_aprod.jpg

Keresd: Lehoczky Józseftől - Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve! - 555. oldal - Novum Kiadó - Interneten: www.novumpocket.com

Írj egy emailt a kiado@novumpocket.com címre és rendeld meg a kiadó raktárából!

Austria- Neckenmarkt - Rathausgasse 73. - A megadott címedre a kiadó elküldi neked a számlát! - A könyv ára: 4570 Ft + szállítási költség, mely Magyarországon belül 1080 Ft; - Határon túl 2870 Ft. - Utald át a számla összegét, és kb. egy hét múlva megkapod a könyvet! - Az átutalás nemcsak banki úton, de postai csekken is megoldható! - Rendeld meg a könyvet! Nem maradhat ki a könyvtáradból!



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 12
Tegnapi: 23
Heti: 93
Havi: 537
Össz.: 112 900

Látogatottság növelés
Oldal: Az angol Magna Charta hatása az Aranybullára;- az 1222. évi Aranybulla szövege
Az " ARANYBULLA"szövege magyarul, az eredeti latin szöveg pontos fordítása. - © 2008 - 2024 - aranybulla.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »